KicsiLány
2008 január 20. | Szerző: Csillag
Nem is olyan rég még azon aggódtam magam halálra, hogy az én drága kicsi lányom nem kara úgy és olyan ütemben mozogni ahogy én eddig megszoktam.. mert nekem eddig minden gyermekem extra sebességgel tanulta meg a mozgásformákat… Hát azt hiszem most kicsit magamba kell néznem… Ugyanis tegnap meglepit tartogatott ez a nőszemély nekem/nekünk… Miután letettem a frissen feltakarított konyhába KicsiLány első útja a lépcsőhöz irányult.. Legnagyobb meglepetésemre – mintha éjjel suttyomban ezt gyakorolta volna- pillanatok alatt megmászta a konyhából az emeletre vezető 16 lépcsőfokot…. A legtetején pedig édesen síkitozva-tapsolva-vigyorogva leült… hát mit mondjak?? Rendesen elképedtem… Azon már meg sem lepődök, hogy mikor le akar ülni már elenged mindent és szabályosan leguggol és leül… de azt hiszem már az sem fog döbbenetként érinteni ha egy hónapon belül elindul….
És még azt mondják nekem a Vaterán – kiscipőt keresgetek neki- , hogy ilyen pici lábbal még nem indul el senki…. Háááát…. JJJJJJ
Krisztinek!
2008 január 19. | Szerző: Csillag
Krisztina! 1. kérdés video beillesztés…. Ha meg van a kiválasztott videod akkor annak van egy olyan kódja, hogy beágyazás (embed) ezt a kódot kell átmásolni a blogod új bejegyzés és ott van egy olyen rajzocska amihez az van hozzá írva, hogy HTML szerkesztés…. Ha arra rákattintasz akkor ez jelenik meg:
<P> </P>
Nos én a kapott hosszú kódot a „&” jel elé teszem…. És utána egyszerűen publikálom….
2. kérdés a linkelés…. Ha jól értem akkor a szövegen belüli linkelés a kérdés… ugye???
No akkor… Újbejegyzés… szöveg… név -amit linkelni szeretnénk-.. mondjuk : Manócska leírod a nevet és kijelölöd…. Majd rálépsz arra a képecskére ahol az van hozzá, hogy: link. Mikor ide kattintasz kiad egy panelt , ezt:
Link tulajdonságai
URL:
Cél: Űj ablak: Eredeti ablak:
Cím:
Ezt kell értelem szerűen kitölteni…. A http az az adott hely elérési címe ( érdemes átmásolni, mert úgy nem rontja el az ember lánya)…. , a cím pedig ahogy elnevezted a szövegedben….
Remélem viszonylag érthető.. ha nem akkor kérlek adj meg egy mail címet ahová esetlegesen másképp megpróbálom leírni! 🙂
2008 január 17. | Szerző: Csillag
Már nagyon régóta tudom, hogy születési rendellenességem, hogy hülye vagyok…. Ráadásul tök könnyen a szívemre veszek dolgokat még akkor is ha azok nem is rólam, vagy csak nagyjából rólam szólnak…. Mégis szerintem van az embereknek egy jól bevett szokása… becsomagolnak valamit úgy, hogy az egy nagyon frappáns dolognak tűnjön.. közben pedig egy hatalmas tőrrel való jól irányzott szúrás a célja…. Na de ebbe nem is megyek tovább bele….Nem is lényeges azt hiszem… Mindenesetre …………….. nincs semmi……
Vajon mi lesz a megoldás?????
2008 január 16. | Szerző: Csillag
Már meg sem lepődtem a tegnapi esténken… Bár KedvesM hozta fela témát, mégis ő volt az aki végül nem akart róla normálisan beszélni… Én mindnen idegszállammal a munkakezdésen görcsölök, Ő meg… Jaj… hisz az még milyen messze van….. Na ja… messze annak, aki meg sem próbálja elképzelni mekkora változást hoz ez majd az életünkbe…. Mert az addig oké, hogy kell a pénz és a munka, de mindez azért komoly megpróbáltatása lesz az én állandó itthonlétemet megszókó családomnak… De egyszerűen tipikus férfi módjára ezt nem lehet vele megértetni…. A munkából egyenesen adódik, hogy szóba jöttek a kicsik, vajon hogy is oldjuk meg azt a havi 7 napot amikor ő is szolgálatban van…. Plussz azt az 5x 2 órát amig másnap hazaér…. Szóval, az Ő elgondolása odáig terjed, hogy az ANYJA… Nekem meg odáig, hogy bármit csak AZT NEM!!!!!! Szóval itt ennél a a pontnál újra megbukott a beszélgetés… mert ő hallgatásba burkolózott, majd nemes egyszerűeséggel közölte old meg a problémádat ahogy akarod! DE! Bölcsibe nem mehet ( nem is tudna 35 helyre jelen állás szerint 95-en jelentkeztek már) , bébiszitter NEm fog fizetni, családi napközibe NEM adhatom…. Szóval köszi! Örülök,hogy a társam……:(
Felmerült bennem, hogy visszamondom a munkát… Igen ám, de milyen gyakran történik meg egy ember életében, hogy otthon felhívja egy kórházigazgató, hogy ő senki mással nem akar dolgozni csak velem. És én vagyok az egyes számú akit felkér ( mondom felkér!!!!) a munkára!!!!!!! Szóval egy ilyennek lehet, vagy szabad nemet mondani???? Szerintem nem….. Vagy csak én vagyok önző,szörnyeteg anyuka????
Niki ezzel kerget az őrületbe…:))))
2008 január 22. | Szerző: Csillag
Oldal ajánlása emailben
X